2010. március 16., kedd

A tréner mint egyenrangú fél vagy szigorú, mindenen átlátó szülő?







Sokan azért idegenkednek a tréning műfajától, mert nem szeretnének visszasüllyedni gyermekkori emlékeik legrosszabbja közé, amikoris a szigorú atya vagy anya szemét nem kerülte el a picinyke hiba, rossz jegy, csúnya nézés, rossz mondat, és ennek következményeként az erős szülő pellengérre állította, megszégyenítette, átlátott rajta, és emiatt megalázottnak, ici-picinek érezte magát.
A közhiedelemmel ellentétben a trénerek nem szülő-gyerek viszonyra, hanem egyenrangú partnerkapcsolatra törekszenek a résztvevőkkel. A jó tréner jó témákat hoz, sok-sok játékot, egyéni feladatot, csoportos fejtörőt, hogy az élmény kapcsán feléledt gondolatok a résztvevőkből szinte kikívánkozzanak, tálcára kerüljenek, és lehessen beszélni arról, amire a hétköznapok nem adnak időt, helyet, teret, bátorságot.
A jó trénernek nincsenek kész válaszai. A jó tréner jól kérdez, és hagyja a csoportot játszani, beszélgetni. Mert a válasz mindig a résztvevőkben van, és ezt a tréner tudja. Alázattal támogatja ezt az önnyitogatási folyamatot, ami mindig a résztvevők által diktált tempóban és csak a résztvevők által önmaguktól feltárt mélységig történik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése