2010. április 4., vasárnap

Tréningrésztvevők nevének megjegyzése

Trénerként időnként gondot jelenthet a résztvevők nevének megjegyzése. Személy szerint nem igazán kedvelem a kitűzős névtáblákat, a matricán felragasztottakat pedig még kevésbé. Bár ezek is hasznosak lehetnek, ha elég jó a szemünk, és a másnapra már tudni fogjuk az összes nevet - az ugyanis majdnem biztos, hogy a tréning második napján ezek nagy része már leesett, vagy otthon felejtődött. Azért sem kedvelem őket, mert hivatalos konferencia-érzést keltenek, ami ellen én pont tenni szeretnék.

Egyik hasznos módszer lehet az alliteráló neves játék. Kérjük meg a résztvevőket, hogy alkossanak keresztnevükkel azonos betűvel kezdődő vezetékneveket, és mondják ki őket hangosan: pl. Ábrándos Ágnes, Berezelt Béla, Cicás Cecília stb. Miután az egész kört meghallgattuk az elkészült nevekről, következik a memóriajáték rész: a kezdő résztvevő elmondja a saját nevét. A 2. résztvevő megismétli az elsőt, és hozzátesz a sajátját. A 3. résztvevőnek így már három nevet kell egymás után mondania, az utolsó pedig az egész körét megismétli. Lehet segíteni egymásnak, a lényeg az, hogy pörögjön a kör. Illendő, ha a tréner fejezi be a kört, megismételve az összes nevet. Azért is jó ez a játék, mert meghozza a résztvevőknek az első nevetést, fellélegzést.

Másik kedvencem, amikor a bevezető rész után a következő kérdést tesszük fel a résztvevőknek: Mesélj egy kicsit a nevedről, mi a jelentése, miért kaptad, kitől kaptad, milyen viszonyban vagy vele. Ez a módszer azért jó, mert egyrészt nagyon megnyitja a résztvevőket, másrészt egy-egy résztvevő többször is kimondja a saját nevét, ami szinte észrevétlenül kúszik a fejünkbe. Leginkább azért, mert a névvel együtt egy egész történetet is kaptunk...

1 megjegyzés:

  1. Kár, hogy abbahagytátok ezt a blogot :(
    Jó kis kezdeményezés volt....

    VálaszTörlés